"Nem csak önmagam védelmében mondom azt, hogy csak az tudja elhibázni a büntetõt, aki odaáll a labda mögé – mondta az esetrõl kapusunk. – Sajnos az elsõ 11-esünk sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, elsõszámú ítéletvégrehajtónk, Huszti Szabi nem is volt már a pályán a második büntetõnél. Nem akartam én hõsködni, egyszerûen csak úgy éreztem, hogy be fogom rúgni a 11-est. Zuberbühler még nálam is magasabb kapus, ezért tudtam, hogy nagyon szélre kell helyeznem, hiszen ha eltalálja az irányt, akkor jó esélyei vannak a hárításra.
Eldöntöttem, hogy a bal alsó sarokba lövöm majd, de észrevettem, hogy õ is arra mozdul, viszont az irányt már nem mertem megváltoztatni, hiszen ilyen csúszós, vizes talajon felelõtlenség lenne ezt megtenni. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy az alsó helyett a felsõ sarok felé lövöm a labdát, ám sajnos lövésem elkerülte a kaput. Sokan mondták, hogy nem ugyanaz egy magyar bajnokin 2-0-nál odaállni a labda mögé, mint egy ilyen helyzetben. Én ezt nem így gondolom, ugyanolyan nyugalommal álltam oda a labda mögé, mint idén már háromszor. Tavaly a Koppenhága ellen is elvállaltam, pedig az is egy komoly szituáció volt.
Nagyon sajnálom, hogy pont egy ilyen fontos meccsen nem sikerült betalálnom, hiszen a döntetlennel valamivel jobb helyzetben lennénk. Ezen a meccsen megjártuk a mennyet és a poklot is, de hát ilyen a futball. Köszönöm a szurkolóknak, hogy nem fordultak ellenem, és nekik annyit tudok most ígérni, hogy elõre nézek, mindent megteszek annak érdekében, hogy megnyerjük a bajnokságot, és jövõre ne az UEFA-csoportkörben kelljen küzdenünk, hanem 10 év után jussunk be a BL-be!"