Kevés játékost fogadtak el ilyen gyorsan az Üllõi úton, mint Tõzsér Dánielt. A tehetséges fiatalember másfél hónapja van a Ferencvárosnál, ám azóta a lelátón nem egyszer éltették már, a megmozdulásait pedig rendre komoly taps fogadja. Meglepõdtél a fogadtatáson? - Igen, és nagyon jól esett. Õszintén mondom, nem számítottam rá. Nem tudok erre mit mondani, csak annyit, hogy nagyon szépen köszönöm a szurkolóknak. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy Téged ilyen gyorsan megkedveltek? - Ebben szerintem nagy szerepe van annak, hogy a csapat remekül kezdte a bajnokságot. Négy meccsbõl négy gyõzelem, ilyenkor a drukkerek mindig elégedettebbek a játékosokkal. A gyõzelmek mellett az is számít, hogy amikor lehetõséget kaptam, akkor élni tudtam vele. Ez alól kivétel a legutóbbi MTK elleni meccs, amikor gyengébben játszottam, remélem, hamarosan feledtetni tudom ezt a szurkolókkal. Például bombagólokkal? - Igen, az nagyon jó lenne. A megítélésemnek nagyon jót tett az is, hogy a Diósgyõr elleni meccsen gyõztes gólt szereztem. Jó lenne minél többször betalálni, eddig majdnem mindig közel jártam hozzá, de nem mindig volt szerencsém. Ez a szeretet azonban nyilván elvárásokkal is jár. Nem félsz attól, hogy egyre nagyobb teher lesz majd rajtad? - Úgy érzem, hogy a velem szembeni elvárások egyáltalán nem nõttek ahhoz képest, amikor ideszerzõdtem. A média eleve úgy tálalt engem, hogy a szurkolók rögtön árgus szemekkel figyelték minden megmozdulásomat. Akirõl azt írják, hogy õ lesz Gera Zoli utódja, arra természetesen mindenki odafigyel. És Te leszel? - Nem örültem annak, hogy ezt írták rólam. Nem tartom még magam olyan jó játékosnak, mint õ, a játékstílusunk is különbözik, legfeljebb annyi a közös bennünk, hogy hasonló szerepkörben játszunk. Jól esett viszont az, hogy emiatt az összevetés miatt eddig senki se talált meg, se a szurkolók, se a csapattársak. Tudom azt, hogy csak jó játékkal és gólokkal járhatok a közönség kedvében. Ha már szóba hoztad: mi az igazi posztod? Már több helyen is megfordultál az elmúlt meccseken. - A két ék mögött és a támadósor szélén is jól érzem magam. Szeretek mindkét helyen játszani, nem is teszek köztük különbséget. A lényeg az, hogy az edzõm lehetõséget adjon. Egyelõre még jobbára csak csereként lépsz pályára. Ezt hogy éled meg? - Már az idény elõtt is szólt Csaba, hogy nem tud nekem egybõl a kezdõcsapatban helyet biztosítani, de a lehetõséget megadja a bizonyításra. Úgy érzem, hogy jó úton is járok, ám még rengeteget kell dolgoznom és bizonyítanom, hogy a kezdõcsapatban találjam magam. Mindenesetre az jó érzés, hogy az edzõm megadja az esélyt. Prágában mégsem tudtál beállni, pedig már ott álltál az oldalvonal mellett szerelésben… - Természetesen nem öröltem, de tisztában vagyok azzal, hogy a külsõ körülmények szóltak közbe, így senkit nem szabad emiatt okolni. Már épp jött volna a csere, amikor Kapic megsérült, és kényszerûségbõl Zováth Janit kellett a helyére küldeni. A meccseken egyébként már az elsõ perctõl kezdve arra várok, hogy pályára léphessek. Korábban nem volt ez mindig így, Debrecenben már annak is örültem, ha a padra leülhettem. Most már azért ennyivel nem elégszek meg, igazán csak akkor vagyok boldog, ha pályára is léphetek, és lehetõleg minél korábban. Erõvel egyébként bírnád a meccseket? - Persze, gond nélkül. Sok helyen olvastam, illetve hallottam azt, hogy meccshiányom van. Én ezt nem teljesen így látom, hiszen Törökországban folyamatosan játszottam, ha nem is a felnõttek között, de a juniorban, és a Fradiban is rendre lehetõséget kapok. Úgyhogy ezen a téren nincs gond. Mivel van? - A játékostársaimmal gyakran szoktunk beszélgetni ezekrõl is. Szerintük keménységben és a védekezésben még bõven van hova fejlõdnöm. És igazuk van? - Szerintem igen, sõt a vállalkozó kedvem is lehetne nagyobb. Ezekben mind-mind elõre kell lépnem, és remélem, fogok is. Sokan féltenek attól, hogy mivel rövid idõ alatt számos jó dolog ért, és ezeket nem tudod majd feldolgozni. A jelek szerint ez nem így van, tisztában vagy a „helyeddel”… - Ettõl sosem féltem, hogy majd elszállok magamtól. Egyrészt én is maximalista vagyok, László Csaba is az, meg édesapám is. Ebbõl a szempontból nagyon jó kezekben vagyok. Esetleg volt már arra szükség, hogy rád szóljanak? - Még nem, és remélem, nem is lesz. Pedig nemrégiben egy újabb megtiszteltetés ért. Lothar Matthäus meghívott a bõ keretébe. - Pontosan tudom, hogyan kezeljem ezt. Szerintem ez csak annyit jelent, hogy figyelnek ránk, fiatalokra, ott vagyunk a kapitány szeme elõtt. Az még jóval odébb van, hogy a nagyválogatott tagja legyek. Egyelõre annak is örülök, hogy az utánpótlás válogatottba meghívnak. Nekem még ott kell bizonyítanom, és a többiekkel együtt elérni a célunkat, azaz hogy továbbjussunk a csoportunkból. Már fiatalon belekóstoltál a profi világba. Mit tudsz a Törökországban eltöltött idõszakból a leginkább hasznosítani? - Egyáltalán nem bántam meg, hogy annak idején kimentem, és azt sem, hogy most hazatértem. Én tudom, miért kellett hazajönnöm, úgyhogy könnyen fel tudom ezt dolgozni. A kinti élet során megtanultam egyedül élni, önállóbb lettem, az életben és a pályán is, utóbbit pedig egyre jobban tudom hasznosítani, hiszen nem mástól várom el azt, hogy helyettem döntsön, vagy tegyem meg valamit. És magadtól mit vársz el? - Egyértelmûen az a célom, hogy a csapattal megnyerjük a bajnokságot, és abban is bízom, hogy a kupa idén is az Üllõi útra kerül. Olyan céljaim nincsenek, hogy ennyi meg ennyi gólt és gólpasszt kell elérnem, sokkal fontosabb számomra az, hogy bejátsszam magam a csapatba, és meghatározó játékossá nõjjem ki magam.